|
|
A piros az állítmány
Etikátlannak tartom a diszlexiások felmentését az
idegen nyelv tanulása alól - mondja Gyarmathy Éva. Sokak szerint ez a
leghumánusabb megoldás: a gyerekek nem kínlódnak, a szülők pedig
elhiszik, hogy a probléma megoldódott. Pedig nem.
  Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Intézetének
munkatársa szerint egyrészt hasznos, ha fölmentik az olvasási-írási
nehézségekkel küszködőket a nyelvtanulás alól, hiszen mire föl büntetnék
a részképességzavaros vagy szociokulturális hátrányban lévő gyerekeket?
Másrészt viszont ez azzal jár, hogy nem kapnak megfelelő ellátást. Ez a
lépés tehát csak elodázza a problémát, de nem oldja meg, hiszen hiányzik
a felzárkóztató képzés, ezért nem ritka, hogy évek múlva is ugyanazzal a
problémával küzdenek majd.
- Nem lehet nem foglalkozni a diszlexiásokkal - mondja
Turányi Zsófia angoltanár, gyógypedagógus. - Az iskolák emelt fejkvótát
kapnak utánuk, ami a finanszírozás szempontjából nagyon fontos. Érdek
marad tehát benntartani az ilyen gyerekeket az intézményben. De nem
történik velük semmi, ami nagyon rossz, több okból is: semmit sem kell
csinálniuk, mégis részt kell venniük az órákon, ez megutáltatja velük a
nyelvet. Az osztályozás alóli felmentés egy gyerek esetében a tanulás
alóli felmentést jelenti, hiszen minek strapálja magát, ha úgysem kap
jegyet.
Ezért szükség van arra, hogy a tanárok tudjanak mit
kezdeni a nehezebben tanuló gyerekekkel is. Csakhogy a nyelvtanítás
nagyon gyenge lábakon áll. A tanárképző intézmények nem nagyon
foglalkoznak a tanulási nehézségekkel, szinte teljesen hiányzik ez a
tanmenetből. Hiába, hogy a problémákkal minden tanárember találkozik a
pályája során: a gyerekek tíz-tizenöt százaléka olvasási-írási
nehézségekkel küzd.
- Létezik tanulási zavarokkal kapcsolatos képzés a
gyógypedagógiai főiskolán. Ott viszont nem képeznek szaktanárokat -
mondja Turányi Zsófia.
- A mostani értelemben vett diszlexiát én tanulási
zavar helyett inkább tanítási zavarnak szoktam nevezni. Megfelelő
oktatás esetén a diszlexiás gyerekek aránya tizenöt százalék helyett
legfeljebb öt lenne - veszi át a szót Gyarmathy Éva, a diszlexiások
angoltanítási programjának vezetője. - Rengetegen kerestek fel azzal,
hogy gondot okoz az érettségi. Azután meg nem kaphatnak diplomát, amíg
nincs legalább egy nyelvvizsgájuk. Nagyon sok a kiemelkedő
intelligenciájú diszlexiás, az ő lehetőségeiket a nyelvtudás hiánya
nagyban korlátozza.
Az idén harmadszor indított képzés arra a kérdésre
keresi a választ, hogyan lehet megoldani a diszlexiások nyelvoktatását a
mindennapokban. Az öt, egész napos konzultáció és a tíz óra gyakorlat
során a tanárdiákok több módszert is megismerhetnek, kiválaszthatják a
nekik legmegfelelőbbet, de vegyítésükből saját technika is kialakítható.
Turányi Zsófia módszere négy alapelvre épül. Először
is nem a könyveket tekinti a tudás fő forrásának: éppen az olvasás
jelenti a legnagyobb problémát! A tanulás megtanításának fontos eszköze
a diktafon, az egész tananyagot magnószalagra kerül.
A második a drámapedagógia használata. - Amit a
diákoknak el kell sajátítaniuk, azt előadjuk, így tehát az auditív
ingerekhez mozgásos inger is csatlakozik - mondja. - A nehezen
megtanulható hangzókhoz, szavakhoz kézjelek társulnak. Ez olyasmi, mint
a jelbeszéd.
A negyedik: a vizuális inger. - Az angol kötött
szórendje miatt nehéz a mondatalkotás, ezért ehhez színkódokat
használunk. Az állítmány mindig piros, az alany mindig más színű.
- Nem az a cél, hogy a gyerekek teljesen külön
tanfolyamon, teljesen különböző dolgokat csináljanak - teszi hozzá. - A
kulcsszó: az integráció. Nem kell kiemelni a gyerekeket a csoportjukból,
hogy éveken át külön kis diszlexiás csoportban tanuljanak. Nem. Meg kell
tanulniuk, hogyan kell tanulniuk.
Az angol mint idegen nyelv oktatása diszlexiás és
egyéb specifikus tanulási zavarokkal küzdő gyerekek és felnőttek részére
elnevezésű, akkreditált, OKJ-s bizonyítványt adó továbbképzésre
felsőfokú diploma és jó angolnyelv-tudás birtokában lehet jelentkezni. A
hatvanórás képzés célja, hogy a legfrissebb magyarországi és nemzetközi
kutatási eredményeket is magukban foglaló ismeretekkel bővítse az angol
nyelvtanárok tudását, akik diszlexiás vagy egyéb specifikus tanulási
zavarokkal küzdő gyerekekkel vagy felnőttekkel kerülhetnek kapcsolatba
munkájuk során.
Népszabadság • Csider István Zoltán •
2006. május 18.
|
