Megeshet, hogy a gyerekszobából nagy
szuszogások közepette ez hallatszik ki: "Makk Marci - Makk
Marci". A csemetében még minden igyekezete ellenére benne
szorul a cs, hogy a kislány makkfigura nevét is jól mondja
ki. Sokkal több kényelmetlenséggel jár az illető számára, ha
ez a jelenség tartósan fennmarad, netán még fiatal- vagy
felnőttkorban is tetten érhető a pöszeség.
A pöszeség és az orr-hangzós beszéd
általánosan ismert beszédhibák, és ezek kapcsolódnak
leggyakrabban a fogazati rendellenességekhez.
"Nyelve válogatja"
A pöszeség a kiejtés
olyan zavara, amelyet az adott nyelv ejtési normájától való
eltérés jellemez. Ez azt jelenti, hogy egyes nyelvekben a
fonológiai (hangtani) rendszer szabályos részei lehetnek
olyan beszédhangok, amelyeket a magyarban a beszédhibák
körébe sorolunk. Pl. a franciában megfelelnek a normának az
orrhangú ejtésű magánhangzók és az uvuláris r; az angolban
az sz hang két fogsor közötti ejtése, a th önálló fonéma
(hang); a japán nyelvben viszont nincsen r hang.
Részleges pöszeség
esetén mindössze egy vagy csak néhány hang képzése hibás
(pl. r, sz, z, c, s, zs, cs). Általános vagy teljes a
pöszeség, ha a mássalhangzók nagy részére és esetleg az ö, ü
ejtésére is kiterjed az eltérő képzésmód. Előfordulhat
teljesen érthetetlen beszéd is. A pöszeségre jellemző lehet
a hangok helyettesítése (pl. r helyett l, ty helyett t),
torzítása (pl. a fogsorok közötti sz hang ejtése) vagy
kihagyása (gyakori a h hang elhagyása). Súlyos esetben a
mássalhangzók nagy részét t hanggal helyettesítik a
gyermekek.
Jellemző tünetek
A pöszeség leggyakrabban az óvodás- és
kisiskolás korban van jelen, de felnőttkorban is
előfordulhat. Javítása egyszerűbb és hatékonyabb
fiatalkorban, mert a beszédhiba ekkor még nem rögződött.
Különböző típusai léteznek a pöszeségnek, attól függően,
hogy a háttérben milyen kóroktani tényezők húzódnak meg, és
ezek milyen tünetekkel járnak. Mindegyikre érvényes azonban
az artikulációs hiba jelenléte.
A beszédgyengeség
tünetegyüttese a családon belüli hajlamosító tényezőre
vezethető vissza. Ezeknél a gyermekeknél a következő
beszédtünetek épülnek egymásra: megkésett beszédfejlődés (3
éves kor után indul meg), általános pöszeség, a
beiskolázáskor olvasás- és/vagy helyesírászavar (diszlexia,
diszgráfia), a pubertásban hadarás. Mindezeken kívül
általános motoros ügyetlenség, amuzikalitás,
szókincsszegénység, a grammatikai készség gyengesége
színezheti a képet.
Általános motoros ügyetlenség
önmagában is előfordulhat. Ebben az esetben a nagymozgások
(járás, futás), a finommozgások (rajz, gyurmázás, írás),
valamint a beszédszervi mozgások (a nyelvtest és/vagy a
nyelvhegy különféle helyzetének) koordinációja renyhe,
merev, esetleg görcsös.
Akusztikai diszgnózia
esetén, ép hallás ellenére zavart a hallási információk
értelmezése, feldolgozása, emlékezeti tárolása, illetve
előhívása. Ilyenkor a személy nehezen vagy egyáltalában nem
tud különbséget tenni zörejek, zenei hangok, illetve a finom
hallási elkülönítést igénylő beszédhangok (sziszegő hangok,
zöngés-zöngétlen párok) között.
Az inger-egymásutániság észlelési
zavara is jelen lehet a
részleges pöszeséggel együtt. Ez a következő tünetekben
érhető tetten: a gyermek nem képes a hét napjait, a hónapok
neveit felsorolni, mondókát, verset, számsorokat
megjegyezni.
Ajak- és nyelvproblémák
A perifériás beszédszervek közül az ajkak
és a nyelv eltérései főként a sziszegők, az ajakhangok (p,
b, m, f, y) és a magánhangzók képzését befolyásolják. Ezek
az eltérések leggyakrabban sérülések, bénulások, daganatok,
fejlődési rendellenességek.
A lenőtt nyelv abban akadályozza a
gyermeket, hogy nyelve hegyét vagy hátát a kívánt képzési
területhez emelje a szájtérben. Ilyenkor ún. kom-penzatív
képzés jön létre. A nyelv felszabadítása a nyelvfék
felmetszésével történik, ami viszont önmagában nem jelenti a
nyelv mozgásos koordinációs készségének helyreállását, ezért
a végleges megoldáshoz logopédus szakember segítségét kell
igénybe venni.
Kulcsszereplő: a fogazat
A perifériás beszédszervek közül a
fogaknak van a legnagyobb jelentősége. Épp ezért már a XVII.
században felfigyeltek a pöszeség és a fogazati eltérés
kapcsolatára, amely leggyakrabban a „sziszegőket” (sz, z, c,
s, zs, cs) érinti. Ezeknek a hangoknak a különféle
torzításait szigmatizmusnak nevezik.
Főként óvodáskorban igen gyakran társul
szigmatizmussal a fogazati eltérések közül az elülső vagy
oldalsó nyitott harapás, a felső frontfogak előreállása, a
frontfogak keresztharapása és a két felső nagymetsző közötti
hézag (diastema). Ezek csak hajlamosító tényezők, így nem
minden esetben kapcsolódnak egymáshoz. Szülők gyakran teszik
fel a kérdést, hogy a metszőfogak váltásakor fellépő
ideiglenes foghiány okozhat-e pöszeséget? A felmérések arra
utalnak, hogy ez nem befolyásolja az ejtést, ha az
előzetesen szabályos volt.
A fogazati rendellenességek többnyire
családon belül öröklöttek, de kialakulásukat elősegítheti,
illetve a kórképet súlyosbíthatja valamilyen nem kívánt
külső tényező is. Ilyen lehet az ujjszopás, amely
kisgyermekkorban gyakori, ezért lényegesen sűrűbben
tapasztalható elülső nyitott harapás a tejfogazatban, mint
később, amikor a „rossz szokás" már eltűnik. Az ujjszopással
egyidejűleg a nyelv szabályos helyzete és ezzel tónusa is
megváltozik: lejjebb és előrébb kerül a szájtérben, úgy
tűnik, mintha túl nagy lenne.
Nyugalmi helyzetben, nyeléskor és beszéd
közben (főként a sziszegők ejtésekor) is előrecsúszhat a
fogak közé, vagy esetleg a szájtéren kívülre kerül.
Logopédiai gyakorlatok segítségével a nyelv megfelelő
tónusúvá válik, és újra elfoglalja szabályos helyzetét a
szájtérben. Ne felejtsük, hogy az ujjszopás természetes
velejárója a gyermekkornak, és a leszoktatás soha nem
történhet gyors és erőszakos formában! Érzelmileg sérült
gyermekeknél hosszabban fennállhat, ilyenkor forduljunk
pszichológushoz.
A felső fogív nagyfokú szűkülete és az
ezzel járó magas, „gótikus szájpad", a kóros mértékű
mélyharapás a sziszegő hangok éles, „füttyszerű" ejtéséhez,
az ún. szigmatizmus sztridensz kialakulásához vezethet. Ez
utóbbi harapási rendellenesség megjelenése már inkább a
maradó fogazat kialakulása után jelentkezik.
A szájpad legsúlyosabb eltérése a
szájpadhasadék. Ez a fejlődési rendellenesség ajakhasadékkal
együtt vagy külön is előfordulhat. Műtét nélkül az anatómiai
viszonyok nem megfelelőek a tiszta artikuláció zavartalan
kialakulásához. A hangok képzése a normától eltérő helyen és
módon, pl. a garatfal és a nyelvgyök között jön létre.
Legjellegzetesebb jegye az igen feltűnő, ún. nyílt
orrhangzós színezet.
Többoldalú javítás
Korábbi kísérletünk bizonyította, hogy az
óvodáskori pöszeség javítása akkor a legeredményesebb, ha
egy időben a fogrendellenességet és a helytelen nyelést is
korrigáljuk. A fogrendellenességet a Rehák-féle
gyógycuclival történő gyakorlatozással szüntetjük meg. Ez
napi két alkalommal végzett 8-10 perces gyakorlásból áll. A
szabályos nyelvműködést a nyelv különböző részeinek
mozgatásával érjük el, ez alapozza meg a helyes artikuláció
kialakítását is. A fenti terápia leghatékonyabban óvodákban
szervezhető meg. A korai vegyes fogazat idején (a
metszőfogak váltódása után) a fogazati rendellenességet jól
lehet korrigálni kivehető fogszabályozó készülékkel. A
logopédiai kezelést vagy párhuzamosan, vagy – ha feltűnő a
fogazati anomália – annak mérséklődése után célszerű
elkezdeni, amikor az anatómiai feltételek már részben
adottak.
Leghatékonyabban rögzített készülékkel
hozható helyre a fogazat teljes leváltódása után is fennálló
eltérés. A logopédiai munkára a vegyes fogazati eltérésnél
említettek érvényesek. A szabályozással megváltoztatott
formához kellő mozgásos ügyességgel kell alkalmazkodni,
amelyet a hallási diszkriminációs (megkülönböztető) készség
fejlesztésével is segítünk. Későbbi életszakaszokban egy-egy
fogmű szájba helyezése (korona, híd, részleges vagy teljes
protézis) ideiglenesen, idős embereknél néha véglegesen
megváltoztathatja a sziszegők képzését, tompábbá vagy
élesebbé teheti azokat.
Különös gonddal
Az ajak- és/vagy szájpadhasadékos betegek
gondozást igényelnek, amely több szakterület
együttműködésével valósul meg (sebész, ortodontus,
logopédus, foniáter, audiológus stb.). Szükség esetén már az
első műtétet (ajakműtét) megelőzően is történhet
fogszabályozási beavatkozás. Nagy általánosságban azonban az
aktív kezelést a korai vegyes fogazati stádiumban (8-9. év)
érdemes elkezdeni. Először általában kivehető készüléket,
majd a maradó fogazat kialakulása után rögzítettet
alkalmazunk.
A korai logopédiai fejlesztés a műtétek
után veszi kezdetét, a szülő segítségével. Ez a megfelelő
perifériás beszédszervek aktív és passzív tornáztatásából
áll. Kétéves kortól speciális terápiát alkalmazunk, amely a
gyermek napi életritmusába beilleszthető. Ezzel érhetjük el,
hogy a beiskolázás idejére nyelvi fejlődése, artikulációja,
beszédhangszíne a normálisnak megfelelő lesz.
Kezdjük a csecsemővel!
A tiszta artikuláció és a szabályos
fogállás kialakulását elősegíti az anyamellről való szopás,
a későbbiekben pedig főleg nyers zöldségek és gyümölcsök
kiadós rágása. Megfelelő tónusúvá tehetjük a renyhe izomzatú
nyelvet cukormentes rágógumi rágásával is. Beszéd-, illetve
a fogazati eltérések észlelése esetén forduljunk azonnal
szakemberhez!
Dr. Kovács Emőke, Dr. Rehák Gizella - vital.hu