|
|
Új módszer a felnőttkori diszlexia
kezelésére
Egy amerikai kutatócsapat olyan technikát fejlesztett ki, melynek
komplex voltával jelentősen javult a felnőtt betegek olvasási képessége.
 Az olvasás egy olyan
képesség, melyet legtöbbünk természetesnek vesz. Ám számos ember nap
mint nap küszködik azzal, hogy egyszerű szavakat és mondatokat
megértsen, és olvasni tudjon. A diszlexiában szenvedőknek szó szerint
kínokat okoz egy-egy mondat elolvasása, mert nem értik meg annak
mondanivalóját.
 Ha kezeletlenül hagyják,
a gyerekkori diszlexia komoly, felnőttkori problémává válik. Ez nem egy
olyan dolog, amit ki lehet nőni. A gyerekek 10 százaléka - és így a
felnőtteké is - valamilyen szinten diszlexiás. A diszlexia egy
nyelvtanuláson alapuló alkalmatlanság, mely egész családokon ível át.
Akik egészségesek, azok az emberek egy bizonyos módon dolgozzák fel az
információt, bizonyos agyi rendszerekben és idegi pályákon, míg a
diszlexiásoknál mindez másképpen és kevésbé hatékonyan működik.
 A diszlexiások ugyanis
nehéznek találják a szavak mögött lévő hangok szétválogatását, mely az
olvasást, írást és betűzést igen megnehezíti. Ha az ember leragad a
szóolvasási szinten, és intenzíven azon ügyködik, hogy a hangokat
dekódolja, akkor már nem marad kapacitása a megértésre és a gyors
olvasásra, mivel az egyes szavak dekódolásával tölti idejét. Emellett a
betegségnek egyéb aspektusai is vannak, befolyásolja a rövid távú
memóriát, a matematikai képességeket és a koncentrációt.
Bár jelenleg sincsen gyógymódja, speciális oktatási módszerekkel, a
diszlexia minden korban javítható. A felnőttek megtanulhatják, hogyan
tökéletesíthetik olvasási képességüket. Ám az öregedő agy hogyan képes
újabb trükkök megtanulására? Lynn Flowers ideggyógyász és kollégái
szerint megvan ennek is a módja.
MRI agyszkenneléssel Flowers és csapata rájött, hogy a felnőtt
diszlexiások agya máshogyan dolgozza fel az információt akkor, ha egy
speciális, hangokon alapuló oktatási technikát alkalmaznak az olvasási
képességek javítására. Ahelyett, hogy a bal agyféltekét használnák, a
betegek mindkét agyfélteküket igénybe veszik, ráadásul nagyobb
mértékben, mint az normális esetben indokolt lenne.
A normál olvasók csak a bal féltekét alkalmazzák, mely az agy
nyelvfeldolgozó, olvasásért is felelős félteke. Mindez azt jelzi, hogy
gyógyulás után a betegek agyának jobb félteke kompenzálta a tipikus
olvasók átlagos aktivitását a bal féltekén. A kutatók felnőtt
diszlexiások egy csoportjának egyik felét olyan technikával kezelték,
mely a négy érzékszervre hatott.
Az alanyoknak hallgatniuk, látniuk, beszélniük, betűzniük kellett
egyszerre, hogy a kutatók megerősítsék a kapcsolatot a nyomtatott és a
kimondott szó között. Azokkal a betegekkel ellentétben, akiket nem
kezeltek ilyen módon, az alanyok olvasási képességei a nyolc hetes
időtartam alatt jelentősen javultak. Bár ez még csak a kezdet, azt mégis
bebizonyítja, hogy a felnőttek is képesek megtanulni az olvasáshoz
szükséges fontos folyamatokat.
A kutatók szerint sosem késő orvosolni a problémát. Munkájuk segíthet
tovább finomítani a diszlexia kezelésére alkalmazott jelenlegi
módszereket is. Flowers szerint ugyanakkor jobb, ha már gyerekkorban
elkezdik kezelni a betegséget. A kutatócsapat azt tervezi, hogy a
betegség egyéb nehézségeit is górcső alá veszi, főleg a folyékony
olvasást és a megértést.
hirado.hu/ScienCentral
|
